Csak a hang, a szél (jav.)

Ne nézz, csak a hang, a szél,
az utcazaj mögül láss,
csak mintha betagozódnál
a tájba, mint futó
mellett robog a relatív
világ,
tájékozódási pont nélkül is
visz előre az ösztön,
a felhőket karámba hajtanád.
Mintha lenne valami más,
s ne csak a föld húzza lábaid,
a lebegés az egyedüli elviselhető
valóság,
illúzió a lebegés,
amikor hagyod, hogy
gravitáció nélkül létezz,
fejben tökéletes
a technika, fölé- és alá-
nézni mindennek, amit vársz.
Odamenni hozzá, vagy magadhoz
hívni, a telekinézis létező,
csak ne a megszokott reggel,
kávé, meleg paplan, csak ne az este,
tévé, távirányító.
Csak ne úgy, ahogyan kell, és illik,
ahogyan az elvárható,
csak minden máshogy,
ez a mindennapi meghasonlás,
önmagad határai,
csak egyet kellene,
újrakezdeni.
Máshol és más korban,
amikor még hihető volt,
a feltámadás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-31 09:56:34
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-31 10:48:15