HALOTTAK NAPJÁN

Halottak napja. Meggyújtom a mécsest,
A mécs lobogó lángjába nézek.
Üldögélek hosszan a mécs előtt
És méricskélem az eltelt időt.
Te az urnában vagy és már halott,
Én itt ülök, nézek, még itt vagyok.
De bennem belül minden fordított,
Élsz bennem, belül én vagyok halott,
Belül már halott vagyok, de Te élsz,
Nékem a régen volt időről mesélsz,
Amikor régen együtt járva,
Dehogy gondoltunk akkor halálra,
Majd ifjú házasok, egybekelve,
Nem gondoltunk másra, csak szerelemre.
Mennyi szép időt töltöttünk együtt
És egymást milyen nagyon szerettük!
Erről mesélsz és én csak hallgatom,
A mese boldog, de mégis fáj.Nagyon.

/1999/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.