Rejtek II.

Ráncos fantomvidékek. Agg pocsolyák
felhámján vasköröm nyomok. A valóság
száraz homály, az összeszokott hajszálerek
labirintusában kísértet a fény, porózus
derengéssel sikoltja szét önmagát.
Ünnep készül, borzongással várt áldozat.
Imákat karcolunk a sötétség ólomüvegére,
valaki Grimm meséket olvas. A mohos
templomokban lézengő lidércek hazatalálnak,
egymásba omlanak a fantomtájak,
és szederjesre hevült mocsarak szélén,
zöld pongyolába öltözik a halál.

A kétségek ikonját szilánkokra szedi
a naplementét csitító idő. Ismét
eltévedünk egy negatív Paradicsomban,
ahol az Isten mohákba bújva figyeli
botlásainkat. A fatörzsek bármelyik oldalán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-25 10:59:49
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-25 10:59:49