LÁTOGATÓ

Ha magamban üldögélek este,
Egy látogató jut az eszembe,
Akivel korábban nem törődtem,
De most már sündörög körülöttem.
Nem tudom, persze, hogy mikor jő el,
Nem is várom kitörő örömmel
És titokban még annyit is mondok,
A jöttétől egy kicsit szorongok.
Tudom, azért jön, hogy elvigyen innen,
De mit diktál ilyenkor az illem?
Nem is tudom, hogy mimódon várjam,
Talán kávéval is megkínáljam?
Ha komor lesz, azt is el kell nézni,
Tulajdonképpen a dolgát végzi.
Nincs értelme ezért nehezteljek,
Tudom, egyszer mindenkihez elmegy.
És ha írnék egy csúfoló verset?
Akkor megsértődik? Nos, legfeljebb
Fogja magát s egyelőre elmegy.
Ám én ekkor sem bánkódnék nagyon,
Eszembe sem jutna, hogy marasztalom
És ott marad a kávé az asztalon.

/2004/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.