Rejtek

Ráncos fantomvidékek. Agg pocsolyák
felhámján vasköröm nyomok. A valóság
pergamenszáraz homály, az összeszokott
hajszálér-rendszerek labirintusában
kísértet a fény. Porózus derengéssel
sikoltja szét önmagát. Ünnep készül,
gusztusos borzongással várt áldozat,
kizsákmányolt imákat karcolunk
a sötétség ólomüvegére. Valaki Grimm
meséket olvas. A kortalanra aszott
templomokban lézengő lidércek végre
hazatalálnak, egymásba omlanak a ráncos
fantomtájak, s a lágy, szederjesre hevült
mocsarak szélén zöld pongyolába öltözik
a halál.

A kétségek ikonjait komótosan szedi
szilánkokra, az izgága naplementéket
csitító idő. Ismét eltévedtünk egy negatív
Paradicsomban, ahol az Isten békés
mohákba bújva figyeli botlásainkat.
A fatörzsek bármelyik oldalán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-09 10:05:42
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-09 10:05:42