BESZÉLGETÉS

A süllyedő napnak sugara még
Búcsúzóul az ablakon benéz.
Megkérdezi tőlem kíváncsian:
-  Megvagy, öreg fiú, veled mi van?
Megnyugodtál? Még mindig siratod?
Pedig már több mint öt éve halott.
Beláttad-e: hiába keseregsz?
Az elmúltból jelen már sose lesz.
Én felelem:  -  Abban igazad van,
Ami volt az változtathatatlan.
Én tudom, de te meg sem értheted.
Együtt küzdöttük át az életet
És szorosan fogtuk egymás kezét.
Semmi, csak a halál téphette szét.
Az én életem volt az élete.
Az életem, mely boldog volt vele.
Hogyan magyarázhatnám meg neked,
Nincs szíved és meg nem értheted.
Közben megjött az este és sötét lett.
Véget vetett a beszélgetésnek.

/2004/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.