JELEN ÉS MÚLT

Másnak már múlt vagy, de nekem jelen
És amíg élek, itt leszel velem.
A mi otthonunk ezek a szobák.
Akármi történt, itt maradsz tovább.
Az asztal mellett itt van a helyed,
Szemben ülsz velem, ha ebédelek.
A varrógépen félig varrt ruhád,
Az ágyam mellett ott a másik ágy.
Ha szuszogásodat éjjel hallom,
Beszélek is hozzád néma hangon.
És a sötétben is néha látlak,
De ezt nem mondom el a világnak.
A hitetlenek ezt el sem hinnék,
Hogy együtt élünk ketten itt még.
Nekem a jelen, nekik a múlt vagy,
De én nem engedlek át a múltnak.
Tudom, egyszer a múltba kell mennem,
Magammal viszlek, ott leszünk ketten.

/2004/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.