Szeparáció

Lopódzva érkezel leginkább.
Előtted szél jár, és a minták,
felhők arcára fújva. Az ég
keménynek tűnt eddig, a fény
hideg. És lágyságod messzi
voltát, csak az értheti meg,

aki várja, hogy egyre közelebb
legyél. Néha hangodat suttogja
hamarább, egy erőt vesztett,
késő nyári passzát, s te

lopódzva érkezel leginkább.
Előtted, magukat ölelő tájakon,
mint tintafoltok, sötétlenek
éltető tavak. Vagy másfajta
vizek. Lágyságod női voltát,
csupán az érinti meg, aki

újraépít minden hozzád hű hidat.
Csak egyikük vigyázza könnyű lépteid.
Pallóin az írás: szent, törött szavak.
Összefonják velem különléteid.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-10 17:38:04
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-10 17:38:04