az optimista
amíg Isten félrenézett
nap vöröse bágyadt kő lett
pillantása szikrát vetett
mégsem olvasztott fel jeget
szél ostora fagyot termő
tél bajusza jeges ernyő
tavasz lábát föld göröngye
felsebezte fagyöngy könnye
összegabalyodott pár hó'
március oszt fagyásgátlót
közben a csend roppan reccsen
jégbordákon az úttesten
de míg benned halál félsze
álmot lát a gólya fészke
piros csőrök hosszú lábak
rendületlen' tavaszt várnak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-07-16 12:33:52
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-16 12:33:52
