Összetartás

Az utazás nekem
már mást jelent;
a csodálkozást,
közelségeden.
A távolság,
mit magára hagyok;
szétszóródó tájutánzatok.
Kettőnk között új realitás
kódol egybe fényvilágokat,
a felgyorsult fák széttört
ékszerek, s bennük
látom szelíd arcodat.

Valahol, a semmi
zegzugában, azt álmodom;
egyhelyütt vagyunk.
Én eloldozom mindennapi
sminkem, s tenyered lesz
közös atlaszunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-15 08:29:03
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-15 08:29:03