Összetartás
Az utazás nekem
már mást jelent;
a csodálkozást,
közelségeden.
A távolság,
mit magára hagyok;
szétszóródó tájutánzatok.
Kettőnk között új realitás
kódol egybe fényvilágokat,
a felgyorsult fák széttört
ékszerek, s bennük
látom szelíd arcodat.
Valahol, a semmi
zegzugában, azt álmodom;
egyhelyütt vagyunk.
Én eloldozom mindennapi
sminkem, s tenyered lesz
közös atlaszunk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-06-15 08:29:03
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-15 08:29:03
