Végítélet
Micsoda szörnyűséget láttam
álmomban, sírtam halálraszántan,
azok ítélkeztek fölöttem,
akik életét menteni jöttem,
vigyáztam minden mozdulatra,
nehogy elrontsam magamra hagyva
istenáldotta küldetésem,
mert bevallom őszintén, hogy féltem,
féltem, mert gyáva voltam akkor,
mint mindig, hajnalban, negyed hatkor,
segítséget sem remélhettem,
köröztek a dögevők felettem.
Túlerő volt földön és égen,
én Isten segítségét is kértem,
reméltem, hogy majd rám találnak,
megmentenek e bús hazának,
segítenek, hogy segíthessek,
végső bajomban magamra vessek,
mert véget is érhet az élet,
most tudtam meg, ez végítélet!
2018. június 7.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-06-07 08:35:37
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-07 08:35:37
