Vakvágányon (2)


Korhadó talpfákról menekülő vak-rozsdás sínek
tekergőznek szabadulva a vas monstrumok alól,
romokban az állomásépület, omló boltívek,
az ablakban még satnya muskátli nő ki a falból,
lúdtalpas vasutas lépteit törött járda őrzi,
és a csend betakarja a valaha volt csattogást,
régi csínyek ízét egy rajz a falon felidézi,
sínbohóc tárcsával üti vasutasné nagy farát,
ennyi mi megmaradt az autópályától távol,
ide nem hallatszik a modern IC-k száguldása,
az automata világ innen már messze mázol
modern, új rajzokat acél-üvegbeton falakra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-28 05:00:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-28 05:02:07