Megtisztulás

Ahol folyik a színtiszta patak,
tetején könnyűn lebeg a testem;
áramlatanyám fülembe kacag,
amíg partot mos az összes terhem.

Akár az alga, szétterül hajam,
a végtelenen kitárom kezem;
gondtalan egyre ringatom magam.
Egy steril lapra életem teszem.

Újra az erő áramlik bennem:
közben a testem egyre csak suhan;
egyensúlyt teremt káosz és renden,
megtisztulást ad hullámzó utam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-03 16:20:04
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-03 16:20:04