Hoztam is meg nem is
Árnyékkézként nyúl utánam múltam,
álmomban mindig ott áll mögöttem,
haja kibontva, szűk felsőben melle,
lovagolhatna inkább fölöttem.
Nem tudom Dafné, avagy Eszter ő,
végül is mindegy, mert nem becézem,
de biztos, hogy amint összenézünk,
eltűnik, én maradok szemében.
Oli
2014.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-30 14:45:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-30 14:45:40
