Szerelem

Rád nézek és semmit nem teszek csak nézlek
Elhajolok tőled és nem tudlak elhinni
Hogy itt ülsz most velem holdfényben a tónál
Érdemes volt ezért oly sok évet várni

Boldog vagyok és zakatol a szívem
Tudom hogy ezt vártam nem kell más
Pillangók röptét érzem a nyakamon
Utána kis pihék csiklandozzák ajkam

És odahajolok és megcsókollak végre
Tudom erre ment ki az egész
És már vártad hogy megremegjek
Mert untad hogy egyedül remegsz

Remegő kézzel nyúltunk még nemrég
Tétován egymás kezéhez sötétben
Tapogatózva, hitetlenül, árván
De megtaláltuk végre, és megkönnyebbültünk

És mikor csöndben bandukolunk a városban
Kényszeres megszólalási vágy gyötör mindkettőnket
Pedig tudom hogy nem vagy unalmas
Te egy ékkő vagy amit sose lehet elég ideig nézni és érezni

Érezlek minden porcikámmal
Mikor hozzád bújok illatodat érzem
Orrommal egyre csak érezni akarom
De az ingerküszöb megmozdul, és eltűnik az illat

Nézni akarlak, de szemem elhomályosul
Tapintani akarlak, de szaladnak az órák
Ízlelni akarlak de kinyitják az ajtót
Nem tudok betelni veled





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.