Vezsenyi Ildikó, a gyermek
Betörni nem tudták, hát tönkretették
az örökös megjavítással.
Nem volt menekvése.
Testvére se.
Nem volt kibe kapaszkodhatott volna.
Mindig felesleges harmadiknak érezte magát.
Láb alatt. Tehernek számított.
Áldás helyett, átok.
Imádkozni nem tanult.
A kéznek mindig járni kellett.
A munka volt az Isten.
A haszontalanság az Ördög.
Űzött volta, gyermeki haszontalansága, égbe kiáltó.
Vezsenyi Ildikó.
Gyermek.
Én, szeretlek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-20 14:25:11
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-22 14:27:46
