a tárgyak reggel

a tárgyak reggel mindig boldogok:
az ágy, a szék, a polc meg a vállfa;
míg ők napfényt, én kávét kortyolok,
közben nézem, hogy a tegnap álma

kilebben lassan, szépen szétterül
a ház feletti végtelen mezőn,
majd semmivé lesz, észrevétlenül
általszüremlik minden létezőn.

már hangja sincs: egy furcsa rezzenés,
csak ennyi volt, eltűnt a látomás,
de most a hajnal újra verszenés

és könnyedség és tánc és áldomás.
mert fénnyel telnek házak, otthonok,
a tárgyak reggel mindig boldogok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-08 07:07:07
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-08 07:07:07