Hiába ültettél

Hiába ültettél paradicsomot
a balkonra, nem pirosodik,
pedig már hónapok óta
várod, hogy lássam én is,
ahogy az apró levelek
közül kibújik és vörössé lesz,
akár a vér.
Ez a hiábavaló várakozás
adta életünk ütemét,
a történés nélküli mindennapok
gyér tüzét szénszínű hajnalok
váltották. A párkányon
hagyott hamutartóban
maradt az egyetlen nyom,
amit majd a szél a levegőbe
hord, mint vihar idején kavarog
por, kutyaszar, lazán eldobott csikkek
egy halmaz lesz minden,
és megkülönbözhetetlen,
mi miből vétetett, s hogy ide jutott
kettőnk napjainak emléke is,
profán arculcsapás a létezéstől.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan,
Feltöltés ideje: 2018-02-21 20:51:16
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-21 20:51:16