Kattogás



Lassan gurul fölénk az est,
a vonatkerekek kattognak
és ugatnak a mérges kutyák
majd rájuk csapják az ajtókat.

A kocsin azok utaznak
kiket a hajnal hajtott távol,
s fáradt csendet cipelve
érkeznek, s maradnak reggelig.

Mély medre van az időnek
uszadék fák az állomáson,
kiúsztak egy hosszú útra
könny ég a szembogárban.

Forró lázban két utcalámpa,
közte egy majdnem félháznyi tér
s benne idő, ami néha örök
és az örök, néha időt kér.

Folyó az alkony alvó testén
az éjszaka, hulláma égő pofon,
s elaltatja ujjával a gyertyákat
robog a fény vonatablakokon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-02 20:16:53
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-02 20:16:53