Üres töltényhüvely (javított)

Nem írok, beszélni is csak alig.
Gondolataim megrekedtek
valahol az elme zárványaiban.
Szavaim vaktában lövöldöznek,
mindegyik visszapattan rám.  

Úgy hiszem, bármit mondanék,
üres töltényhüvely lenne csak.
Minek visszapergetni a múltat:
fekete lyukakat keresni
sérült univerzumunkban?

Ilyen a szerelemnek indult halál.
Te pedig csak hallgatsz.
Amit sejtek, a jéghegy csúcsáról
lepattanó aprócska szilánk.
Jobb így. Félek, olyat mondanál,
mitől Nárcisz se merne tükörbe nézni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-18 06:58:14
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-18 06:59:41