Hullámzó lelkem napnyugtakor
a te kék szemedbe simul el.
Mint távoli apró csillagot
számontartalak, félek, nehogy
elvessz az éjben égboltomról.
Téged végtelenben kutatlak,
az örök időkben, a mennyben.
Megtartani szentségként akarlak
magamban, ebben az alkonyatban.
