INTÉSRE VÁRVA, kispróza
Igaz, hogy megfordították a kelepelést?
Igaz.
Igaz, hogy a gázlómadarak teremburája veszedelmesebb
egy sárhányónál?
Igaz.
Igaz, hogy egy háttérmunkást elsodort a negyvenhetes lábméretű mumpsz?
Mindez merő csacsiság. -
Egy autókonvoj a térben; ne nyomjátok el!
A hamutartó üzen, hogy meggárgyult a szénakazal és tálak és deformáltak és mindörökre
prémgallérosak imádkoznak a satuhoz. A grund az grund marad. Nem nyalja ki magát,
nem esetlen, nem ugrik le soha a kicsiny, de annál magasztosabb tőzsgyökérről.
Mint aki végleg berendezkedett a … á, hagyjuk.
Rémületemben gyorsan megszámolom az összes, elhagyatott loknit. Erre fel megró cselekedeteimért
az üszökviadal,
e keménypályás vízkioldó.
Odatolom oltalmazott arcomat a tipegőhöz: szegény, a cinkosan
összekacsintók órákon át jeges darálókkal dörzsölték a fülcimpáját.
De hisz oly édes volt, amint elsőként
vetette le magát a tejföllel felkent sűrűségbe!
A szélárnyékban úgy szomjúhozott a varrásra,
hogy a dölyfös rejtekhelyek ringből kipenderült bokszolókat adományoztak
a hét lakat alatt őrzötteknek.-
Megteremtjük a mi kis vagyonunkat, aztán előhúzzuk a törlésszabályzatot, ami normális
körülmények között pörsenéses kezeslábast visel.
A fénysorompókban nem hempereghet büntetlenül pillepalack, ez a kijelentés a kökörcsinhajtások
visszavonásáig érvényes!
- Hadd rotyogjon, mi füles. – legyint a kampó is a macskáknak bérbe adott,
folyton folyvást klimpírozni akaró élősdiekre.
És egyáltalán nem könnyű a könyvtámaszokat se féken tartani.
Az ékezetek könyörgéséig, legalábbis…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-01-04 11:42:45
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-04 21:33:47