ősz

esik. üresek a sétányon a padok
siető esőkabátok susognak
hőbörgő hullámok
csapkodják a partot.

itt ilyen az ősz.
szürke szomor felhőkön ül
naphosszat unottan.

értem én.
se hideg se meleg.

a középhőmérséklet csak
egy neoromantikus kellék

nem valódi mint a
gránátalmán sétáló legyek.

ahogy telik az idő
az aranyfüst lemállik az arcokról
marad az egyszerű agyag

csak a száj mozog
hazugságok vékony nyála csorog

közelről csók mézének gondolod
pedig tudod
hogy megint rosszul gondolod.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-03 19:22:00
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-03 19:22:00