A jelen kenyere (jav)

Szökött fegyencek a szavak –
lázadnak a szirénhangú múzsa ellen.
Rommá lesznek a kártyavárak.
Múló pillanatba dermed a lélek.
Már az álom sem varázsol.
Nyárba fagynak a szívek,
aztán az ősz már csupa csend.
A kapituláló lélek megzakkan.
Fehér zászlót lenget a fonnyadt vágy.
Gyűlölködő tömeg bókol
a leomlani készülő tornyok előtt.
A létfolyó kővé dermed:
törvénykeznek a látomásban.
A jövőkép homályos pixelekre hull.
Minden hajnallal új múlt születik.
Esszük-e még békén a jelen kenyerét,
vagy koldulunk majd haraggal?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-30 23:47:54
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-09 07:33:55