Francia undergrand


Macskakövek, kávéillat és terasz,
ezek vagyunk a fehér csendben.
A szemedben látom magam, mint elsőáldozót,
fekete ruhám mirtuszcsoda.
Ellentétemre formálsz, elhiteted, hogy
a macska nyúl.

A kezed napbarnított, mint az olajfák,
levendulamezők illatát árasztod,
spaletta csukódik valahol a közelben,
naplemente.
Egy sugárnyalábra fektetem fejem,
olyan mintha a vállad lenne.

Minden mezőben ott vagy,
a füvekben,
narancsfák fényes törzseként köszönsz rám,
gyógynövények illatában áradsz,
tea gőzében körvonalazódsz.

Két vajaskifli vagyunk mézzel leöntve,
a poharban tenger morajlik.
Sétáljunk végig a mólón,
kopott hajók pattogzó festését bámulva,
legyen miénk a hullámzás.

Amikor körözni kezdenek a sirályok
engedd, hogy felnőjek,
dobd fel az égre képzelt, fehér ruhám,
lásd a sötét magányt, ami éjjelente dézsmál belőlem.
Sétálj velem úgy is, és ne sajnáld soha többé, 
hogy levegő és fényelemű lettem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-18 21:11:36
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-18 21:11:36