Talponállók

Decembert harangoznak. A Templom-téren
átsiklik az ünnep a seholsincs haván,
szennyvízakna borgőz burkában mosakszik
két koldus, úgy mint két begyújtatlan kazán.

Házszem párasíró függönyével kísér,
bölcsőkéz ringatja szemsarkát. Az élek
befogadta éjhontalanságból a hajnal
borostás foncsora visszaránt. Átélnek

egy új reflexiót. Ködlámpa és oszlop
készül fel az égbe, ám a villany-díszes
hidak hét emeletnél már véget érnek.
Újítás nincs, vagy ugyanaz, csillagszínes

semmi, ha néha a makrokozmosz lépni
próbál. Szüle-szagú templomon átrobog
a bizonytalan, s figyeli, hogy két koldus
egy pontnál megkondul, majd tovább ácsorog.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-11 14:03:32
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-11 14:05:34