Napról napra


Megállt az ajtó előtt.
Várt, hívják-e befelé.
Nem szólt, még nem beszél,
de tudja, merre s mi a cél.
Ha nem, hát nem,
s behajtottam az ajtót,
ez hatott.

Bevonult, ahogy szokott,
cipőt cserélt, s bár jóllakott
volt, a konyhába indult,
hogy segítsen enni,
vajas kenyérhez kanalat kért,
nem volt elég.

Talán a hűtő rejt még valamit,
mackósajt, hm, az megteszi;
aztán mandarint pucolt,
egy gerezdet felém nyújtott,
meghatott.

Majd felfedezni indult,
súlyzót, kisszéket emelt,
táskámban ajakírt talált,
forgatta, mi lehet ez.
Bekent.

Járkált (volna) össze-vissza,
de megszólalt a bim-bam óra,
ütött négyet, még zenélt is,
babánk nézett, meg is rémült -
berezelt.

El innen, ez veszedelmes
hely, maradni nem érdemes.
Erőlködve csizmát húzott,
elstartolt, és liftet hívott.
Pá, nagyi!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-04 16:10:38
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-04 16:10:38