hatvanhét

ülök a tizenhat húszas buszon
a novemberi köd már leszállt
mint valami olcsó horrorfilm díszlete
a buszpályaudvar kihalt
a komor falakat alig sejteni
a ragályos közöny az emberek arcán
akár egy maszk
olyan merev
belefájdul a lélek is
várjuk a csatlakozást
közben a jefferson airplane hatvanhetes lemezét hallgatom
a white rabbit basszus szólamát hallva most is borsózik a hátam
soha nem tudtam egy az egyben lekoppintani
milyen lehetett mikor ezt nyomták a the filmore-ban
azért tudtak azok az arcok valamit
egy fél órája még utáltam mindent
magamat is beleértve
most meg elmerülök hatvanhét szellemében
és próbálom elkapni valakinek a pillantását
sehol egy mosoly
a halálsoron is több a derű
nem tudom mi lenne
ha mindenkihez odamennék
átölelném
vagy mosolyogva kezet fognék
nem kérdezve semmit
nem várva semmit
csak úgy
mert emberek vagyunk






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-11 09:57:06
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-11 09:57:06