A múlt foglya

Nem tehetek róla, a múlt foglya vagyok.
Padláson lapuló poros ponyvából jövök
modern igét kereső kortárs lapra,
teremteni jelenben élhető csodát.
De csodák nincsenek, ezt mindenki tudja.
Felverem hát biztonságom sátorát,
és megbukom a modernség színpadán.
Ez a darab régen nem enyém már.
Mit kezdjek kopott erkölcsi lényemmel,
akit rozsdátlan törvények védnek?
Míg szavaim amortizálódnak, testem ordít –
követeli jussát, veszett ebem ugat az égre.
Szörnyetegeim kifenve lesben állnak,
anyagba fojtva romantikus csókok ízét.
Szerelmem légies lehelete békát kerget
demoralizálódott hercegeimről.
Bár lenne köztük egyetlen királyfi –
magam alá gyűrném: foghatatlan csodát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-06 09:21:13
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-07 08:47:18