Az első karácsony ( Édesapám emlékére )

Ezerkilencszázhatvan karácsonyán, jó apám
már csak a felhőkből, felülről vigyázott reánk.
Apró gyermekként még hittel vártam a nagy csodát,
hogy karácsonykor mit hoz még nekünk a Jézuskánk.

Picinyke fenyőfánk körül, igen szorgoskodtunk,
ezüstös papírból, angyalhajat varázsoltunk.
Dióval, piros almával díszítettük a fát,
nagyon vártuk, mikor ér hozzánk, a mi Jézuskánk.

Nem vártunk mi tűzoltó autót, meg szép babát.
Csak kérve kértünk, hogy hozza vissza nekünk Apát!
Gyertyát gyújtva, kézen fogva sírva énekeltük
ezerkilencszázhatvanhatban, így ünnepeltünk...

Még gyermeki szívvel vártuk a hatalmas csodát,
hogy visszajöhet hozzánk a hőn szeretett Apánk.
Ma már vénülő fejemmel ismerem a csodát:
Most már örökké a szívünkben őrizzük Apát!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-29 08:56:46
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-29 08:56:46