Búcsú a tavasztól
Én nem tudtam, hogy az eldobott
szívnek is súlya van.
S az ajkakon meg nem érett csókok
sápadtan hullanak alá,
mint a tavaszba belefáradt lombok
hervadt virágszirmai.
Én nem tudtam, hogy az eldobott
csóknak is íze van.
És keserű lesz majd a szám,
ha hiányod szenvedi.
Én nem tudtam, hogy az eltaszított
ölnek is szorítása van.
És az elfordított tekintetet,
még sokáig megőrzi a szív.
Én csak azt tudtam, ha majd egy délutáni
sétán a megszokott úton, egy kirakat
üvegén még feltűnik alakod, mint lomha
megkésett árnya egy félig megélt szerelemnek,
én kérdések nélkül tovább indulok.
S én majd hagyom, hogy beleolvadj
a zsibongó tömegbe, mások kacajába,
új szerelmes ölekbe, s bennem
futó gondolat maradj csupán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Szó-kincs 2017 antológia (, 2017)
Kiadó: Aposztróf kiadó
Feltöltés ideje: 2017-10-21 01:12:27
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-21 01:12:27
