Átverés
Csalóka ősz ez, hiába lopta meg a nyarat,
ruhája színes, ám szürkeség van a felszín alatt.
Szeme sarkában pajkos mosollyal incseleg,
s elbújik a felhők mögé, ne lásd arcát, amikor fél, remeg.
Estefelé kihűlt kövek visszhangozzák lépted,
ami nappal forró-édes, keserű lesz, ha ráborul az éj;
melankóliát szül a nyárban elhagyott remény.
Csalóka minden álom.
Akár az ősz.
Akár a fény.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-16 21:29:46
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-16 21:29:46
