Az utolsó padban
Az iskolába ment velem az út,
hátulról egy fiú csak rugdosott,
s én tűrtem - megszégyenülten.
Az utolsó pad jó társam volt nekem,
ő szólt hozzám, más senki sem,
csak a tintapaca az ujjamon.
Az iskola tanított, milyen legyek,
de változni már sosem fogok,
ő maradt, én tovább mentem…
azóta is az utolsó pad az életem.
Ti az első sorba üljetek,
és mindig jelentkezzetek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-06 21:09:13
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-06 21:09:13
