Ha
Ha magam lehetnék a vers, és nem
tudnának sehogyan belekötni,
ostobaság volna hát leköpni –
feszítene a csillagos érdem.
Beragyognék barát és ellenség
ablakán, jó szerencsét kívánva,
nem érne a hisztéria vádja:
lennék „fenség, titok, idegenség”.
Új értelem rendezne kockába,
tömören, mert ez a kedvenc formám,
és ha átúsznék rímeknek sodrán,
várna rám holt költők társasága.
Metaforák templomában hinnék,
látnám: a felhők felett mindig kék...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-03 23:31:57
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-04 08:07:05
