Félig semmi
Mikor a minden, csak egy mindegy,
s az üresen kiáltó lelkem
a mentőköteled kereste,
egy könnycsepp szét maszatolódott,
az ablakon át nem láttam semmit
mi tisztára mosná fényeit.
A Félig üres, félig teli
semmit, mint életem cseppjeit
morzsoltam szét a bűnömet.
A semmi, ez a semmi megöl,
lassú halált hozva, kínozva,
hatalma a mélység uralma.
Az a nincs, az a semmi félig
csak az ne lenne, ne ölné meg
hitem, mi beléd vájt örökre.
A lepedőn vért sikált kezem,
úgy próbáltam, de nem sikerült,
érzem a hangodon haragszol.
Én próbáltam súroltam, de
Ágnes asszonyként a bűnömet
kimosni nem tudtam... mindegy
mikor a minden, csak egy mindegy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-09-25 19:02:02
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-02 21:10:31
