Félig semmi

Mikor a minden, csak egy mindegy,
s az üresen kiáltó lelkem
a mentőköteled kereste,

egy könnycsepp szét maszatolódott,
az ablakon át nem láttam semmit
mi tisztára mosná fényeit.

A Félig üres, félig teli
semmit, mint életem cseppjeit
morzsoltam szét a bűnömet.

A semmi, ez a semmi megöl,
lassú halált hozva, kínozva,
hatalma a mélység uralma.

Az a nincs, az a semmi félig
csak az ne lenne, ne ölné meg
hitem, mi beléd vájt örökre.

A lepedőn vért sikált kezem,
úgy próbáltam, de nem  sikerült,
érzem a  hangodon haragszol.

Én próbáltam súroltam, de
Ágnes asszonyként a bűnömet
kimosni nem tudtam... mindegy

mikor a minden, csak egy mindegy.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-25 19:02:02
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-02 21:10:31