Sors

Azt óvd s gondozd,
amit szívedben elvetettél.
Nem lehet véred vérebb,
mit őseiden átmosott sok század.
Kereszted se keresztebb, mit hordasz,
ha jó földbe hullt magod
s a mag maga is jó volt.

Higgy és teremts,
bízd Istenre magad.
A nap is hosszú utat jár be,
míg megpihen.
Mívelését minden rögnek,
ha nem leszel már
s a föld óvón betakar,
hagyd bátran fiaidra,
hogy tudják, vetni, aratni kell
- s fennmarad a nemzet -,
míg erős a hit, és a kar.
Minden kapavágással
öl s teremt az ember.
Elhull gyomként, ha erőtlen,
ha erős, meg se retten.

Fogva-tartó súlyos kötelék ez.
Ránk mérettetett. Sors. S a hit
gyönyörök öröme, kínja,
mely apáról fiúra száll
s holtában is élni tanít.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-27 16:46:05
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-27 16:46:05