21 gramm arany
Ma didergő, holdkóros a szerelem.
Valaha selyem-fehér margaréta…
Sűrű köderdő megül a fejemen.
Az idő, egy nyújtózó langaléta.
Szememben porig égnek a csillagok,
oly messze vagyok, hogy az csak na!
Mire ideérsz, már rég elhamvadok.
Lelkem, hogy lesz-e, csak az Isten tudja.
Érzem, testemből lassan kipárolog –
21 gramm arany a váltópénzem.
Férgek rágják a testet: jó boncnokok.
Szent Péter kapujában lesz-e révem?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-07-17 09:54:40
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-17 10:11:40
