Az Egri rehabilitációs osztályon

Az Egri Rehabilitációs Osztályon,
Bőröm miatt szerencsétlen,
Testem lelkem szolgája.
Háborgó vággyal,
Könnyeim áradatában
Vergődik szívszerelmem vérhabján.

Keserű gyötrelmek között élünk
Harminchét éve már.
Ittam mérgezett poharad!
S hűtlenséged tagadod.

Dacolva tagadsz.
Tetted világosabb,
Mint a kristálykoponya,
Csókod kitoloncolt, mostoha.
Huszonegyedik század Rehabilitációs Osztályán,
Álmodik a szívem fájdalmai oltárán.
Nyolcgrammnyi életem adtam oda néked,
Tékozlón rabul ejtetted szívem.

Most még érzem szerelmünk bódító illatát,
Gyöngéd, megsebzett fájó boldogságát.
Fénylő csillagunk beárnyékolta a
Múlt lidérc-fátyla.

Mérgezett lelkem őrzi hűtlenséged titkát,
Szerelmed tisztulása, bűnöd halálos csírája
Mérgezi lelkem.
Kiégett pusztákon égek halálra,
Védőőrizeted ózonrétegén száll tova,
S nevemet hordja holt lován.
Csók, vágytüzek éjszakáján,
Sátán száll fényes, fekete szárnyán.
Szerelmünk letűnő vágyban,
Élünk a kamuszerelem becstelen vágyában.

Elhidegült szerelmünk kihűlt gyep,
Egy kihűlt sivár tájban.
Forró, meleg nyárban elkerül az álom,
Kialudt csillagunkat kémleli a távol.
Kristály tűzzománc járja románcunk haláltáncát.

Kinek termése kebled gyümölcse?
Elveszett időkben hamuvá égtek csókjaink,
Míg a Rehabilitációs Osztályon fekszem,
Kábult, borostyán lázban kereslek,
Szerelmünk köztáncán mellőled végleg elveszek.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-12 11:42:23
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-12 11:42:23