Tépett színek

Varjak metszenek győzelmi jelet a tájba,
ahogy veled elszállnak a ringó kalászok felett.
Én, az örökké árva megyek szívembe a semmit
zárva.  Üres palettámon hiába babrál ecset.
Ahol fészke volt e tájnak, az együttből a sárga
minden színt kiszorít. Már nem festünk vágyat,
kínt haragos kék alatt.
Utamon búzavirág-szemek követnek, ám a
viharos szelet nem bírják a szárak.
A zöld fűszálak sem mutatnak reményt.
De amíg haldoklik a széltől szaggatott sárga,
fülemben tovább lüktet szíved dobbanása,
s nekem te maradsz a mennyből tépett kék.



(Vincent Van Gogh: Varjak a búzamezőn c. festménye alá...)








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-05 10:07:58
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-08 11:39:34