Idővel minden rendbe jön


Idővel elsötétíti aránypárját a függöny,
idővel az oltár szintetizátort erősít a göbre,
idővel kicsorbul a kecses ujjakkal megáldott kezedben a bögre,
idővel minden beérik,
idővel az időt is, egy ingaórával lemérik,
mert elveszve kóválygok neuralgikus pontú labirintusomban,
mert kevés vagyok a sokban,
annál több a sokkban,
idővel kitüntetnek, kik a bokámig fel sem érnek
- egy felcicomázott zászló, s egy karlendítés kíséretében -,
mert, hol lassúak a lajhárok, konok terv, ott bizony
nem terem, mert gutaütést kapott a hitvány árulókkal megtelt, disszonáns terem,
mert a szabálytalanul közlekedő pupillák közt nem lelem a helyem. -

Szeretném megérni, hogy ott teremjek, hol a nyálas síkidomok teleszkópjai halálra gázolják
majd a miérteket.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-15 10:41:50
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-15 10:41:50