Teljesség
Anya pozsonyi kiflit süt.
Apa cipőt javít. Szavakat
váltanak. Semmi hang.
Ezért írok verset. Megrázom
a diófát, sajnálatérzés:
felénk mindenki bottal veri.
Potyog a termés, néhány szem
a fejemen koppan. Lemászok
a fáról, egyenként kosárba szedem
a csonthéjasokat. A jelképes út
kiúttalanságot jelez. Örök időkbe
látok, amikor a szőnyeget kirázom.
Nézem a szálló port. Ezzé leszek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-04-24 16:47:35
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-24 16:47:35
