kottáról lelépnek a hangok
karmester orrával törli le a violinkulcsot
moll néz szemérmesen a dúrra
mérgében nagynak érzi magát a kisszekund
hegedű hiába szól
vonó vonalközben összezavarodik
kápán a virágok elhervadnak
csak a harangoknak nincs haragja