A rettegés anatómiája

Félek. Attól, hogy félhet más is.
Társai leszünk a rettegésnek.
Mint analógot a digitális,
szétbontanak és felcserélnek.

Félek attól, hogy szemben állok,
ugyanakkor a hátad mögött.
Nem köszönnek ránk új világok,
arcunk összeér, szemünk törött.

Ha szeretnek, talán akkor is félek,
viszonoznom ezt oly bonyolult
vagy egyszerű, mint szikár faékek.
Faragott szívekbe hasít a múlt.

Félek akkor, ha tovább kísérlek,
büszke kínjaid velünk szaladnak,
magamban egyre csak tőled félek;
mégis megteszlek árnyalaknak.

Egy sorban állunk a többiekkel,
foszlott térképek összes terveink.
Félek attól, ki félni nem mer,
és teleordítja termeink,

hol az Istent őrizzük hangtalan,
az irgalmas hazugságokkal együtt.
Azonosságunk öntudattalan,
ha rátalálunk is, egymásban feledjük.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-24 10:27:39
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-24 10:29:19