Avartűz

Körömdarabkákkal kínált a tegez,
de nem fogadtam el,
legyen nyilallása a ráspoly szívének, mely egyre csak meakulpázik a sorköteles
csokihalmokat félrehányva,
legyen bármi, ami hasznunkra válik, csak ne irigykedjünk a kétértelműségekre,
legyen só, mely nem ízesít, legyen cukor, mely kimaradt a süteményből.

Ó, félkegyelmű mítosz, ennél tüzetesebben már nem is kereshetnéd
horkoló hasonmásod,
pitizni szokás reverendád előtt,
míg táguló hüvelyboltozatod le nem rontja az oázis,
felhasadt cipzár őrzi sajgó sebeidet, amiket
nem mutat ki egyetlen komputertomográfiás vizsgálat se.

Bizony mondom nektek,
borzolt farkú macskák repkednek az időközben rabszolgahajcsárrá lett
ütőér körül,
bizony mondom nektek, a forró tea cölibátusban él,
ennek okán, akár kígyóbőr-tömlőbe is bújhat a faecet,
a vulgáris viszonteladók
becsületét ő sem merészeli aláásni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-13 08:42:14
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-13 08:42:14