Merengő

Ha kiderülne, hogy
mégis emlékszel rám,
beleszédülnék.
Mindig így kezdődik:
a reménytelenség
szilárd talaján,
tágas, belátható
horizonttal.

Ha eszedbe jutnék,
úgy vonnál kétségbe,
mint egy földindulás.
Villamos futna
felszedett sínekre.
A vágy, ami nem vonat-
kozhat rám többet.

Ez a föld, melyen.
Szürke otthonka.
Saját idegen test.
A végét járom.
Utolsó lapok.
Rám csukódnak
a festett egek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-06 19:30:41
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-08 18:34:20