Disztópia
Csendek kellenének a városba,
sok árnyalatú, beszélő csendek,
hogy a sötétben és világosban
úgy lehessünk, mint az esőcseppek.
A csöpp lehetne a külön kozmosz,
de a nagyszerűnek is mind része,
most érzéketlen szmog van és feltornyoz
Bábellé a közöny építésze.
Zaj vagyok, és autista magány,
egyen robotmozdulatok felett,
chip az orvosom, program az anyám,
szememre SMS novella hegedt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-02-20 08:31:50
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-20 08:31:50
