Már nem fáj

Azt kérdezted,
Mit is érzek én irántad,
Hát tudd meg: már csak a ragaszkodás
Az, mi hozzád fűz.
S ha hitted szívem,
Hogy nincsen kiábrándulás
Hát tévedtél
Hisz  a szerelem helyén
Már csak egy kiégett lyuk tátong,
S bár lelkem most nehezebb az ólomnál,
Mégis könnyűnek érzem magam,
Mert szívemből végre kitépem a fájdalmat
S kívánok Neked én olyan boldogságot,
Amilyet Te adtál nekem 7 hónapon át.
S én boldog leszek majd más oldalán
Hisz tudom, találhatok szebbet,
S jobbat nálad,
És szeretni fogom Őt,
Úgy, mint még senki mást,
S Rád csak úgy gondolok majd,
Mint akárki másra,
Hisz csak egy voltál a sokból
Ki a szívemen sebet ejtett,
S ezzel a szerelem tüzét oltotta ki bennem.
Ne gondold, hogy e szavak
Csak önmagam vigasztalására vannak,
Hisz ha rád gondolok,
A rózsaszín felhők is feketévé válnak,
S nincsen már piruló arcom,
S remegő szívem irántad.
S ha majd magányodban
Egyedül ülsz a sötét szobában,
S arra gondolsz,
Nem találsz már jobbat nálam,
Akkor foglak én nagyon sajnálni,
Mert hiába akarsz újra rámtalálni,
Nekem már nem fáj,
Ha titokban mást vigasztalsz,
Hogyha másra gondolsz,
Már nem fáj,
Ha mást védesz, nem engem,
Mert már nem vagy más nekem
Csak egy csepp a tengerben.


1999. augusztus 25.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.