Sorban, egymás után

Jött az első, álom rózsalovag.
Kora tavasz, zsenge rügyfakadás.
Boldoggá tett titkon a gondolat,    
fiú. S úgy vártad, mint a Messiást.
Véred vére lett, óvtad, féltetted,
sohase érzett mozdulattal
küldött égi jelt, s megértetted,
hogy anya vagy visszavonhatatlan.

*****

Majd a második, „reménybeli lány”,
megtettél mindent, mi megtehető
- több milliárdból ennyi tán kijár -,
lehet nagyvonalú a Teremtő.
S hordtad áldásod, hit ejtett foglyul.
Kék szemek, csajok, neki feszültél
- mint elvetett mag, mely térül-fordul -,
s fiú után újra …fiút szültél.

******

S itt a harmadik, csak egy harmatcsepp.
Rád gömbölyödik, hogy úgy öleljen,  
mint templomok áhítatát a csend
szeretet szomjjal ma még odabenn.
S hogy fiú, nem lány, félre bú, bánat.            
Lesz az is -  tudom -, egyszerre három,
mindenki választhat magának.
Túl mesén, túl hetedhét határon.

******








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-07 11:37:20
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-09 19:14:36