arcom lefolyik
átcsorog vállamon
hátamon vacog
Dalin tűnődik
csak egy grimasz
így zúdul öntudatlan
meg-megpihenve
a gerincen
mint a vízesés
és seggemre
Voltaire dedikál
egy szelíd női hajlaton
arcom lecsordul
végig a combomon
bokámnál megáll
egy tenyérnyi kis
tócsában
éri a halál
