Üvegből merített monológgá lettem
érdektelenséged pislákoló szuszogásában
s még nem is ettem
ahogy agyadban a léket nem tömted be te sem
vagy különbség a kivonandó mában
ellett rongy látását piszkáló a szemét
kis cseppekben szoptatott párnáján
lesütő ösztönérdek...
véred áztatta szilánkok tépik fel bőröm: temérdek...
